Adorate Kórus és Művészeti Egyesület

Kérjük, adója 1%-ával támogassa céljainkat!

Részletek…

Hajnal, szerelem, temetés… döbbenet

 

Eddig is tudtuk vezető karnagyunkról, hogy rendkívül kifinomult az ízlése és hogy a humorérzéke mindig meglepetések forrása. De hogy a kettő kombinációjából milyen „kiméra” születhet, arról az idei évadzáró koncertünk felkészülési szakaszában bizonyosodhattunk meg. A hallgatóság pedig 2018. június 17-én az Újpesti Szent József-templomban.

Mielőtt azonban Lozsányi Soma és segédkarnagyunk, Földvári Mátyás olykor kissé meghökkentő választásaira kitérnék, szeretném elmondani, hogy mekkora örömöt jelentett számomra a koncert első darabja. Guillaume de Machaut Notre Dame-i miséjének Gloria tételét már volt szerencsénk énekelni tavaly az adventi koncertünkön. Akkor még nagyon friss volt az élmény; megismerkedtünk a világ zenetörténelmének legelső négyszólamú miséjével, ami ráadásul nem kis kihívás elé állított minket. Machaut olyan furcsa összhangzást kreált, amilyet talán csak a huszadik századi, improvizatív dzsesszben hallani, de természetesen Soma mindent megtett azért, hogy a darabot érdemben meg tudjuk szólaltatni. Nem mondom, hogy ez akkor tökéletesen sikerült, de a különbséget a decemberi és a júniusi előadásaink között szó szerint kottázni lehetne: egységesebb, erőteljesebb és egyben finomabb formában sikerült prezentálnunk a 14. századi szerző művét.

Évadzáró koncertjeinken általában kevesebb magasztos és több vidám, nyárváró dallamot szoktunk megszólaltatni, idén azonban – már őszi hangversenyeinkre készülve – több, temetésre írt darab is bekerült a műsorba. Az egyik Robert Ramsey Sleep, fleshly birth című, hatszólamú madrigálja, mely 1612-ben született, Henry walesi herceg temetési szertartására, a másik pedig Henry Purcell Thou knowest, Lord című darabja, melyet a szerző 1694-ben, Mária királynő temetésére komponált. Szintén a mindenszenteki ünnepkör tematikájába illik Samuel Sebastian Wesley egyik legismertebb műve, a Thou wilt keep him in perfect peace kezdetű himnusz, amely a biblai Ésaiás próféta könyvéből idéz: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik”.

 

A koncert drámaiságát csak fokozta Olivier Messiaen: Livre du Saint Sacrement című orgonakompozíciójának negyedik tétele. Az 1984–85-ben írt mű elementáris ereje Brunda Gergely előadásában törte meg az áhítatot, mely a Purcell-művet követte. Az Acte de Foie kakofóniája annyira drasztikusan robbant bele a csendbe, hogy közönségünk értetlensége szinte tapinthatóvá vált. Messiaen az Úrvacsora szentségének témáját dolgozta fel, és talán pont Jézus utolsó csodatétele és személyes drámája inspirálta arra, hogy ilyen meglepő és nagyon mély érzelmi töltettel bíró kompozícióban adja közre gondolatait.

Természetesen azért a koncert nemcsak drámai pillanatokban bővelkedett. John Farmer 1599-ben komponált, huncut madrigálja, a Fair Phyllis kifejezetten kedves és vidám darab, mely a csintalan pásztorórák és a beteljesült szerelem életigenlő örömét hirdette, Claudio Monteverdi Ecco mormorar l’onde című csodálatos munkája a megszülető hajnal szívet-lelket emelő, lélegzetelállító pillanatát zárta hangjegyekbe, valamint a Quell augellin che canta című madrigálban egy kismadárra bízta, hogy adja át a szerelem és csábítás üzenetét.

A koncerten a már említett, az Oltáriszentség témáját idéző Messiaen-darab mellett Bach e-moll triószonátájának első és harmadik tételét is meghallgathattuk. A nagy német zeneköltő fia, Wilhelm Friedemann számára komponálta a triószonátát, mégpedig tananyagként; a szonáta nagyfokú koncentrációt és magas szintű technikai tudást követel az előadótól.

Összességében véve az idei évadzáró koncertünk bővelkedett meglepetésben, drámában és huncutságban egyaránt. A hallgatóság soraiban egyetlenegyszer fedeztem fel némi zavarodottságot: az ominózus Messiaen-kompozícióra, azt hiszem nem voltak felkészülve. Ismerve azonban Soma igényességét és humorérzékét, egészen biztos, hogy ez nem az utolsó ilyen meglepetés…

Lezártuk hát az idei évadot, de nem sokat fogunk pihenni, nyár végén vár minket a kórustábor, ahol már a következő évadra készülünk fel ezúttal új környezetben. A szívünknek kedves Szigetmonostor hűs lombjai helyett idén Somogyországba utazunk, Szóládon fogjuk felvenni a fonalat, ledünnyögni hangszálainkról a rozsdát és fagylaltot.

 

Szubjektív Szoprán

as.
Kovács Rhewa Andrea