Adorate Kórus és Művészeti Egyesület

A Kodály-módszer

A zene a Kodály-módszer terapeutikus szerepe az új életstílus kialakításában

 

Átmeneti korban élünk, melyben a zenei élmények, a muzsikálás, a kamarazenélés és a kóruséneklés a kulturális értékek és saját egészségünk átmentésének megannyi eszköze.

A zene egyénileg nyugtat, közösségben pánikot old, terapeutikus hatást gyakorol. A Kodály-módszer a kórusénekléssel megkönnyíti a társadalmi beilleszkedést.

Saját élménynek is csak azt említhetem, hogy úgy engem, mint kortársaimat a muzsikálás segített át az élet minden nehézségén. A muzsikálás minden formája betöltötte életünk minden szakaszát.

A gyermekdalok az óvodában megalapozzák – nemcsak a muzikalitást, hanem az identitást, – a hovatartozás-tudatot, mert az ott tanult mondókáknak, – bár egyszerű nyelven, súlyos mondani valójuk van.

A gyerekdalok éneklése is gyerekkori élmény, a tudattalanból fakad, kiválogatódik és megmarad. Társak és családtagok énekléséhez kötődik, mert őket utánozva tanultuk meg azokat és tettük ismételgetve magunkévá. Aki templomba járt, a liturgiát is először a recitáló gregorián dallamokból ismerte meg. Majd a hangszeres zene legegyszerűbb formájának hallgatása lépett be az “érzelmek iskolája” fejlesztésének első fázisába.

Ehhez járul a hangszerjáték közbeni mozgás, mely részben az érzelmek és az egészségi állapot kifejezője, részben az egészség kondicionálásának, megőrzésének és a munkavégzéshez szükséges erő feltétele.

A hangszer-gyakorlás mozdulatai az élet természetes mozgásai. Mert “az élet mozgás” tartja Dr. Meyer Richard, a francia Szomatoterápiás Társaság elnöke. A zenei hangot, a levegőt rezgésbe hozó mozgás idézi elő. A zene szorosan összefügg a mozgással, mindkettő lényeges életfunkció, mely az életstílust kialakítja. Nemcsak a beszéd, – hanem az életstílus is jellemző minden emberre, mindkettőt befolyásolja a muzsikálás. A karénekes, még az éneklő óvodás, vagy iskolás is észrevétlenül az éneken kívül sok mást sajátít el: szép magyar beszédet, hangjával és szavaival megtanul érzelmeket kifejezni: hangsúllyal, emelkedő, vagy süllyedő hanglejtéssel, dinamikával, kitöréssel vagy hangja elfojtásával, kérdések feltevésével, vagy határozott hangvételű állításokkal bánni, azaz észrevétlenül is megtanul kommunikálni, gondolatait szóban kifejezni.

Minden pszichiátriai módszer kommunikáció, a problémák kimondása fél gyógyulás. Amit valaki kimond, attól megkönnyebbül. Ugyanígy van az énekléssel is. Ha valaki jól kiénekli, vagy zongorázza magát, megkönnyebbül. Azért járnak az emberek énekkarba, hogy ott együtt jót énekeljenek. Minél több az elfojtott probléma, annál jobban esik az éneklés.

Voltak történelmi korszakok, amikor az emberek különös szükségét érezték a közös éneklésnek. Ezért alapították a múlt század közepén a dalárdákat.

Az együtténeklésnek, a közös pulzálásnak szuggesztív ereje van: félelmet old fel, bátorít, erőt ad, a védelem érzetét kelti, mint az indulók éneklése a katonáknak.

Az éneklés feloldja a test bármilyen egyoldalú terhelését: például a nehéz munkát együtt végzők is énekelnek: énekük közös ritmusa adja meg munkaritmusukat. Ez nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkára is vonatkozik. Az éneklés az egy másik hemiszféráját foglalkoztatja, mint a tudomány. Hogy agyunk ne fáradjon el, üdvös a hemiszférák igénybevételén változtatni, például a tanulás közben énekelni, vagy muzsikálni, legalább zenét hallgatni, ami teljes kikapcsolódást ad az előzőleg igénybe vett hemiszféra pihentetésével: ez az olyan nagyon szükséges lazítás.

A legújabb életstílus váltogatni fogja a tudomány és a művészet gyakorlását, hiszen ezt mindkettő egyformán megérdemli, utalva azoknak – a középkori kolostoriskolák septem artes liberares keretében történt megosztására.

A kóruséneklés közösséget formál, szocializál. Énekkart az együtt jól énekelni tudók alkotnak: azok, akiknek hasonló a bio- és pszichoritmusuk, akik kommunikálni is képesek egymással és el tudnak hallgatni, amikor éppen az szükséges, mert a zene nemcsak hangzó, de néma jelenség is, ha a szünetekre gondolunk. Az énekkar együtt énekel, együtt fejez ki érzelmeket, együtt sír és nevet, egyszerre disszonáns és oldja fel azt, harmonizál. Zenével oldja fel a társadalmi konfliktusokat, harmóniában olvad össze: a legnemesebb össze- vagy hovatartozást produkálja.

A zene demokratizál, mert az énekkarban mindenki egyformán énekel, egyszerre éli át a disszonanciákat és harmóniákat, a kérdéseket és azokra a válaszokat, mindenki egyszerre meditál, a bölcsődaltól az indulókon át requiemeket él meg.

A kórustagok egyenruhát öltenek, hogy egyformaságukat demonstrálják, helyüket hangszínük alapján foglalják el a kórusban, primus inter pares lesz a szólamvezető, tehát jobb adottsága és szorgalma emeli ki a tömegből. Azért minden kórustag egyformán részese a nagy együtthangzásnak, amikor a generálpróbán minden hang összecseng és egy szívvel, egy lélekkel eljut a harmonikus záróakkordig. Üdvös lenne, ha a kóruséneklés, a muzsikálás nagy szerepet kapna a pedagógiai és az orvosi prevencióban.

A kóruséneklés összeforrasztja, összetartja az embereket, akik remélhetőleg az éneklésen kívül is fognak egymással törődni. Ez az énekkart valóságos szociális hálóvá teszi.

A zene másik jó tulajdonsága, hogy akit leköt az éneklés, vagy a hangszer-gyakorlás, énekkarba járás, annak a zene lesz a szenvedélye, abuzusa: nem fog dohányozni, mert hangszálait kíméli, nem fog inni, vagy kábítószert fogyasztani, mert az csökkenti teljesítményét, amire pedig minden zenész hiú.

Ha pedig valakinek betegség okozta leépülés után jön meg a zenélő kedve, regenerálódnia, testileg, lelkileg meg kell erősödnie. Ebben sokat segít a zene: új bioritmus kialakításával, a kommunikációs technika javításával, a belső disszonanciák feloldásával. Minden betegségnek megvannak a pszichés kísérő jelenségei és mellékhatásai. A zene feloldja a pszichés szorongást, a közös muzsikálás jótékony hatása pedig legyen a mellékhatás.

A 18. századi ispotályokban egyházi énekek kántálásával foglalták el a lábadozó betegeket.

Kívánatos, hogy minél többen énekeljenek kórusban, és annak hatására essenek zenemániába, legyen a világ egy nagy kórus és oldjon fel minden disszonanciát harmóniába.

Legyen ez az új életstílus!

Dobler Magda