Kovács Andrea élménybeszámolója

Évfordulós koncert az újpesti Városháza dísztermében

Februárban ünnepelte a kórus az ötödik születésnapját, én pedig az elsőt, amit a kórus tagjaként töltöttem el.

Mikor – három hónap kihagyás után – újra csatlakoztam a saját, külön bejáratú borg-kollektívámhoz, már nagyban ment a készülődés az Adorate ötödik születésnapi koncertjére; szinte teljesen ugyanabban a szituban találtam magam, mint tavaly, amikor csatakoztam a kórushoz. Mindenesetre próbáltam felvenni a tempót, amit Viki, és Soma diktáltak.

S hogy az mennyire volt nehéz, hát, nézzük csak a koncert anyagát:

  1. Monteverdi: Ond’ ei di morte 
  2. Gesualdo: Peccantem me quotidie
  3. Dombó Dániel: Horhurt Horin 
  4. Hajr mer 
  5. Marmin deroonagan 
  6. Szurp (Sanctus) 
  7. Orhnecic özDer 
  8. Kocsár: Jó szánút, jó fejsze 
  9. Lully: Regina coeli 
  10. Rheinberger: Missa in A – Gloria 
  11. Mozart: Laudate Dominum 
  12. Buxtehude: In te Domine, speravi
  13. Orbán: Panyigai friss

Az elmúlt két hónapban végig úgy éreztem magam, hogy abszolúte felkészületlenül vágok neki egy igaz, nagy kalandnak. De pláne, mivel „otthon” nagyon ritkán tudok csak gyakorolni, a heti két kóruspróba nagyon kevésnek tűnt annak ellenére, hogy mp3-ról, hallás után próbáltam memorizálni. De ez, ugyi, nem jelent egyet azzal, hogy énekelni is tudom azt, amit fejben/elméletben már tudok.

Viszont a mumusommal egészen megbarátkoztam: Herr Buxtehudéval annyi időt töltöttem, mint a többi szerzővel együtt, összesen; voltak olyan szombat délutánok, amiket csak neki szenteltem. Mea culpa, arra vetemedtem, hogy a metróban félhangosan a futamokat énekelgettem, szorgalmasan huhúzva, és igyekeztem nem észrevenni az épelméjűségemet megkérdőjelező tekinteteket.

Mindenesetre tudtam, hogy nem szabad feladnom, a kihívás, az kihívás; elsősorban magamnak bizonyítani, hogy igenis képes vagyok, ha utol nem is érni többieket, de a legjobb tudásom szerint odatenni magamat.

A próbákon szerintem még soha ennyire el nem fáradtam; de az biztos, hogy a blattolási képességem egész jól fejlődött. 🙂 

Újból bizonyítást nyert nagymamám bölcsessége, miszerint a muszáj a legnagyobb úr.

A fent említett darabokkal sok helyen nem voltam még tisztában, én úgy éreztem, hogy ezer sebből vérzek, ám Hédi és Hasznosi Judit segítségével az utolsó pillanatig igyekeztem csiszolgatni. Utólag is elnézést, ha fárasztóan körülzsizsegtelek titeket. 🙂

Igazság szerint akkor engedtem fel, amikor a Gesualdo-darab után Soma arcán megjelent egy széles és örömteli mosoly, aztán Dani és Viki arcán is felfedeztem ugyanezt a bátorítást, és rájöttem, hogy ha már ott vagyok, ott vagyunk, akármennyi hiányosságom is van, nem kell mást tenni, csak énekelni, és „menni a kéz után”.

Szívből és örömmel.

Szóval, hihetetlen élmény volt, nagyon örülök, hogy ott voltam, hogy a része lehettem.

 

Köszönetnyilvánítás

A koncerten közreműködő Presto Kamaraegyütteshez több sikeres közös koncert és CD-felvétel fűzi az Adorate Kórust. Évfordulós koncertünkön Bach: Arioso a 156-os kantátából, Haydn: 102. szimfónia, Presto (záró tétel), Francois Shubert: A méh, Robert Schumann: Álmodozás, John Williams: A csillagok háborúja/Cantina Band és Piazzolla: Libertango című művét adták elő.

Az Adorate Kórus és a Presto Kamaraegyüttes Lully: Regina coeli,  Rheinberger: Missa in A – Gloria,  Mozart: Laudate Dominum,  Buxtehude: In te Domine, speravi című darabját szólaltatta meg közösen.

Nagy öröm volt számunkra, hogy ismét együtt zenélhettünk!

Köszönjük a közreműködést Tóth Orsikának, aki Mozart Laudate Dominum című művének szoprán szólóját énekelte, illetve Lobmayer Margitnak és Vasvári Mártának, akik Barta Viktóriával együtt Lully Regina coeli című művének szólistái voltak.