Tíz-közelben

2018 az Adorate Kórus számára nemcsak egy újabb esztendő: az év fordulása egyben évfordulót is hoz, hiszen februárban együttesünk kerek tizedik születésnapját ünnepeljük.

Bár a reneszánsz évében alakultunk, az évek során elkalandoztunk a barokk, a klasszicizmus, a romantika, az autentikus népdalok, a huszadik századi zenei irányzatok felé is, sőt a dzsessz sem idegen tőlünk.

Minden évben izgatott készülődés előzi meg évfordulós hangversenyünket, idén pedig különösen várjuk február 17-ét, hiszen a koncert műsora válogatás az elmúlt tíz év kedvencei közül.

Sajnos nem tudunk mindent belezsúfolni egyetlen, rövid órányi műsorba, ezért néhány szívbéli dédelgetettünk (nekem például Josef Gabriel Rheinberger A-dúr női kari miséje, a kínai Xiang-ge li-la, Pergolesitől a Stabat Mater) kimarad, és persze minden adoratés sóhajtozik a saját legkedvesebbjei után, de előveszünk és leporolunk, fényesre csiszolunk egyéb kedvenceket. Az egyeztetések után végül Luca Marenzio, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Wolfgang Amadeus Mozart, Dietrich Buxtehude, Carlo Gesualdo, Francisco Guerrero, Arvo Pärt, Robert Ramsey művei és két bolgár népdal került a mappába.

Alapító karnagyunk, Dombó Dániel is megtisztel minket nemcsak jelenlétével, hanem közreműködésével is, hiszen több darabot ő fog vezényelni. Azt hiszem, érthető, ha emiatt is izgatottak vagyunk, egyrészt, mert örülünk annak, hogy eljön a kerek évfordulóra, pedig a salzburgi dóm egyik karnagyaként percre be van osztva az ideje, másrészt, mert szeretnénk, ha büszke lenne ránk és arra, amit a távozása óta elértünk, megvalósítottunk. Vele énekelni pedig önmagában is nagy élmény… Volt és jelenlegi karnagyaink közül Danin kívül egy-egy mű erejéig dirigál minket Hasznosi Jutka és Kaczor Laci, a program nagy részében pedig vezető karnagyunk, Lozsányi Soma vezényli az Adorate Kórust. Vendégünk lesz kedves, régi partnerünk, a Presto Kamaraegyüttes is.

Január 4-én ez évi első próbánkat tartottuk meg a szülinapi koncertre való felkészülés jegyében, és rögtön két olyan darabbal kezdtünk, melyek igazán karénekest próbáló kihívást jelentenek. Dietrich Buxtehude In te Domine speravi című művének barokkos fúgafutamai alaposan megdolgoztatják a hangszálakat és rekeszizmokat, Carlo Gesualdo Peccantem me quotidie című munkája pedig a szokásosnál is szigorúbb fegyelmet és figyelmet kíván meg, nem csupán a kromatika, hanem az ütemtartás miatt is. Bizony, ebben a darabban a szokatlan dallamkanyarok pontos bevétele mellett nem árt a matematikát is segítségül hívni: keményen számolni, számolni és számolni kell. ☺

A régi kedvencek leporolása nem mindig egyszerű feladat. Soma jókedvvel és humorral oldotta a feszültséget: már a beéneklés-hangképzés is viccesre sikeredett. Az instrukciókban keveredett a tizenkilencedik századi költőisége a huszonegyedik századi információs technológiával: Soma szemléletes analógiáinak megfelelően a nyelvünkből CD-lemeztálca lett, a hangunkat pedig lézerként képzeltük el.

A Föld‒Hold távolságot valószínűleg nem tudnánk lemérni, de ki tudja, talán egyszer még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülhetünk mint az első kórus a világon, aki elénekelte magát a Holdig ‒ reméljük, nemcsak a nyelvnyújtogatós J hangzóból formált „penetráns” A-Ó-Ú hangok, hanem a kitartó, fegyelmezett munka, a közösség ereje és a kóruséneklés szeretete révén is. A húszéves évfordulón majd beszámolok az Adorate Kórus Holdra szállásáról…

Kovács Andrea
as.
Szubjektív Szoprán

2018. 01.05.